Ima a magyarokért

2021. június 15.
Egy Árpád-házi uralkodónk és az ő hozzátartozóinak temetkezőhelye volt a tihanyi királyi kripta, amely zarándokhellyé vált. Szeptember második szombatján sokan könyörögnek itt a magyarságért.

A középkori uralkodók gyakran építtettek templomokat, monostorokat elsősorban lelki üdvösségükért, másodsorban azért, hogy haláluk után ezen épületek kriptáiban nyugodhassanak. András király a Tihanyi-félszigeten, a „Balatin fölött, a Tichon nevű helyen” emeltetett templomot és kolostort Szűz Mária és Szent Ányos püspök tiszteletére 1055-ben.

A monostor 1055-ben kiadott alapítólevele a magyar nyelv első szórványemléke és a Szentháromság Egy Isten nevével kezdődik. A félsziget, ami ekkor még sziget volt, két szerzetesközösségnek is otthont adott.
I. András vereséget szenvedett és nyugat felé menekült, ám elfogták, s hamarosan meghalt a zirci királyi udvarházban. Testét a tihanyi királyi kriptában helyezték örök nyugalomra 1060-ban. Később fiát, Dávid herceget is ide temették.

A kripta keleti és déli falába eredetileg összesen hét román stílusú résablakot vágtak, ám amikor a barokk korban a monostor megépült, a délieket befalazták, így csak a három keleti tájolású ablak maradt meg. Ezeken keresztül még ma is minden reggel besüt a nap, amely a keresztény szimbolikában a Megváltót jelképezi.

A templomot sokszor átépítették az évszázadok során, s a kriptát is többször restaurálták, szépítették. A XIX. században a feltárások során emberi maradványokra bukkantak, amelyek közül az egyikről már ekkor feltételezték, hogy I. Andrásé. 1953-ban az Országos Műemléki Felügyelőség és a Magyar Nemzeti Múzeum által végzett régészeti ásatás és műemléki helyreállítás során a kriptában talált csontokat márványlapokkal körülbélelt sírba helyezték.

A kripta egyébként, feltehetően az I. András övezte tiszteletnek köszönhetően, alig rongálódott meg. Mára ez hazánk egyetlen olyan királyi temetkezőhelye, amely szinte érintetlenül, korabeli állapotában ránk maradt. Történelmünk méltó emlékhelye, magyarságunk különleges szellemű zarándokhelye ez, ahová érdemes ellátogatni legalább évente egyszer. A hely számos különlegességének egyike, hogy az első királyaink után az utolsó magyar koronás fő, IV. Károly is száműzetése előtt pár napot eltöltött itt imádsággal.

Fotó és forrás: tihanyiapatsag.hu