Isten a csend barátja

Varga László keresztelésekor a pap azt mondta szüleinek, hogy egyszer majd pap lesz a gyerekből. A szülők ezt egészen a papszenteléséig titkolták előtte, nem akarták befolyásolni döntésében. „Tizenhét évesen ötlött fel bennem a gondolat, hogy nem mérnöknek, hanem papnak kell lennem, bár erre teljesen alkalmatlannak tartottam magamat, és ezzel mások is egyetértettek” – emlékszik vissza a kezdetekre az atya, akinek hivatása attól kezdve, hogy felvették kispapnak, folyamatos megpróbáltatásoknak volt kitéve. „A történetet a Jóisten írja - nekem voltak forgatókönyveim, hogy mit szeretnék, ő meg időnként elkérte ezeket és átírta.”

Tizenhét évesen besorozták katonának. A 47 kilós, gyenge fizikumú fiút egy hónap alatt kikészítették. „Mai szóval folyamatosan szívattak a többiek, én pedig nem tudtam megvédeni magam. Nem értettem a Jóistent, hogy miért csinálja ezt, én jó katolikus vagyok, meg imádkozom is, de az ima nem működik, a segítség nem jön.” Aztán megjött, csak másképp. Varga László a laktanya erőszakos, embertelen világában élete át első nagy megtérés-tapasztalatát, amire bevallása szerint nagy szüksége volt, mert, noha a vallást gyakorolta, Krisztust nem követte. „Egy katonatársam, aki baptista lelkésznek készült, odaadta a Szentírását és azt mondta: olvassam el és éljem meg. Nagyon ki voltam nyuvasztva, ezért alkut kötöttem a Jóistennel: oké, én elolvasom, amit mondasz, megteszek mindent, de ha nem jön be, amit ígérsz, sem pap, sem keresztény nem akarok lenni. Isten pedig azonnal visszajelzett: elvette a szorongásaimat, a félelmeimet.”

A próbák azonban még nem értek véget: pappá szentelését követően Laci atya nagy lelki és testi problémákat élt át. Gyomorfekélye volt, és úgy érezte nem méltó a papságra, mert nem tudja szeretni az ellenségeit, „márpedig enélkül nincs kereszténység és Krisztus követés.” Már-már ott tartott, kilép a papság kötelékéből, ám ekkor egy karizmatikus közösségben csodás gyógyulást élt át testileg és lelkileg egyaránt, s életében először elhitte, hogy Isten feltétel nélkül szereti. Ettől kezdve pap akart lenni, semmi más.

Varga László tavaly Szellemi harc 2.0 címmel tartott lelkigyakorlatot. Ennek lényege, hogy Jézus nem hadonászik a malaszttal, vagy riogat a gonosszal – csak elénk térdel, mi pedig megtanulhatjuk, hogyan használhatjuk a kereszténységben kapott hatalmat arra, hogy ellene mondjunk a gonosznak, és igent mondjunk az Atyának és a Szentléleknek. „A szellemi harc lényege annak a gyakorlása, hogy a szabadságunkat hogyan tudjuk jól használni úgy, hogy mindig minden helyzetben önként, szabadon, szeretetből, Istentől tegyük függővé.”

A nemrég meghirdetett kaposvári egyházmegyei zsinat kapcsán az atya úgy fogalmazott, vonzó egyházat szeretnének építeni, mert sokak szemében az egyház nem jó hír, nem örömhír, hanem inkább rémhír. „Remélem, találunk olyan utakat, amik sokak számára járhatóvá válnak. A legnagyobb botrány a kereszténység megosztottsága. Ugyanazt a Krisztust hisszük, ugyanazt az Istent imádjuk, de megosztottak vagyunk. Jézus a búcsúbeszédében az egységért imádkozott, ezzel még adósok vagyunk.”

Laci atya csendben készül a húsvétra. „Szeretek csendben lenni, hogy hallhatóvá váljon a szeretet diszkrét hangja, mert Isten a csend barátja.”

A beszélgetés meghallgatásához kattints IDE!

Fotó: Magyar Kurír, Kaposvári Egyházmegye