Jézus és az igazi rock and roll

„Rádöbbenéseim alapján tapasztaltam meg, mennyi mindent ad a hit a személyes életemhez” – mondta Czinke Máté. A NEK imázsfilmből is visszaköszön egy ilyen rádöbbenése, amikor valójában átélte, mit jelent Krisztus értünk vállalt halála és feltámadása.

- The Sign zenekar szerepelt a hazai eurovíziós dalválasztó műsorban, amivel a miskolci csapat országos ismertséget és figyelmet szerzett. A jel - ezt jelenti a banda neve. Milyen történet fűződik a névadáshoz?

- 2012-ben, a zenekarunk megalakulásakor találtuk ki a nevünket. Tizenhárom-tizennégy évesek voltunk akkor és egyszerűen megtetszett ez a név nekünk. Utólag visszagondolva nem volt tudatos döntés a választás, de eléggé jól kifejezi azt, amit csinálunk. Ha mi vagyunk a jel, akkor kell lennie egy jelzettnek is, ezért a jel mindig ráirányítja a figyelmet valami másra és túlmutat önmagán. Ebből adódóan értékközvetítő zenekarként igyekszünk megjelenni a popzenei palettán, ami aktuális és elgondolkodtató üzeneteket kíván megfogalmazni.

Értékközvetítés és a mainstream

- A másik hangsúly az értékközvetítés mellett saját bevallásotok szerint azon van, hogy rádióbarát zenét szeretnétek játszani. Mennyire nehéz feladat ezt a két dolgot egyszerre teljesíteni?

- Rosszindulat nélkül mondom, óriási kihívás. Nagy mennyiségben születnek klisés dalok, a rádiók egyre inkább ezeket preferálják, közülük is azokat, amelyek értéksemlegesek. Lehet azonban ügyesen csinálni és rátalálni arra a mezsgyére, ahol a két, önmagunkkal szemben megfogalmazott vállalás kéz a kézben haladhat előre. A zenekarunk számára jó példa Ákos, aki a rádiókban is sikereket ér el és közben megjeleníti azokat az értékeket, amiket fontosnak tart.

- Gyakran felbukkan a dalszövegekben bibliai kifejezés, történet: elveszett bárány, tékozló fiú… Mennyire érnek célt ezek a rejtett és kevéssé rejtett üzenetek?

- Az „Ő” a legismertebb dalunk, amivel A Dal 2019-es szériájában egészen a középdöntőig jutottunk és nyíltan beszéltünk a szöveg mélységeiről. „A tékozló” című dal pedig egy konkrét bibliai témához nyúl. A közönség értheti, amit közvetíteni szeretnénk. Ezt megerősítik azok a visszajelzések, amiket kapunk, valamint erre utalhat az is, hogy ezzel a számunkkal elnyertük a keresztény könnyűzenei Szikra-díjat a legjobb dal kategóriában. Az „Ez a perc” című számunk szintén kiérdemelte az említett elismerést. A dalainkban megtalálhatóak azok az üzenetek, amik tükrözik az értékrendünket, a bennünket foglalkoztató kérdéseket: az istenkeresésünket, az Istennel való kapcsolatunkat. Mondhatjuk, hogy mi egy keresztény tagokból álló, de műfajilag mainstream pop-rock zenét játszó zenekar vagyunk.

Életünk a bizonyságunk

- Egy – mondhatjuk világméretű felmérés szerint – a katolikus fiatalok azt várnák el az egyházuktól, hogy meghallgassa és vezesse, és ne csupán kioktassa őket…

- A hitelesség a döntő. Gyümölcséről ismerszik meg a fa, ez a bibliai ige talán jól rávilágít arra, hogy minden embernek az élete az, amivel a bizonyságot teszi. Nem feltétlenül járunk el helyesen, ha lyukat beszélünk a fiatalok hasába és folyamatosan nagy erkölcsi igazságokat hangoztatunk. Meg kell hallgatni a fiatalokat, jelen kell lenni az életükben és megismerni a problémáikat. Sokszor tapasztaljuk a zenekarunk által is, hogy ennek mekkora ereje van.

Jövőformálók

- Azt nyilatkoztad, hogy a zene képes megromlott kapcsolatokat helyreállítani, perspektívát adni és megváltoztatni a jövőt. Milyen tapasztalat áll a kijelentésed mögött?

- A zene az egyik legrégebbi, legértékesebb nyelv az ember eszköztárában ahhoz, hogy láttassuk a lelkekben játszódó folyamatokat. Minden korszak zenei stílusa és dalszövegeinek világa visszatükrözi az adott kor szellemiségét és az akkori fiatalok gondolatait, amelyek hatással voltak a jövőre. Ha odafigyelünk arra, hogy a jelenlegi fiatal zenekarok mit üzennek a következő generációnak, azzal mi is hatással lehetünk a jövőre.

- Alapesetben a fiatalok elsősorban a közös zenélés öröméért zenekaroznak és nem feltétlenül ilyen nagy célokért, mint a jelen vagy a jövő formálása.

- Mi is azért zenélünk együtt, mert hatalmas örömet okoz nekünk és nagyon jó barátok vagyunk. Ez az alapja a zenekar működésének. Csak ezután merültek fel az olyan kérdések, mint hogy mi a zenekar célja, és tulajdonképpen mit is üzenünk az emberek felé?

NEK: Felszíthatjuk a szunnyadó tüzet

- A három fiatal énekes egyike vagy, aki a szeptemberi budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus himnuszát elénekelhette. Mit gondoltál, amikor felkértek a feladatra?

- Ákos keresett meg, hogy szeretne engem felkérni erre a feladatra. Ennek előzménye, hogy 2019-ben látott minket A Dal című műsorban, ahol az „Ő” című szerzeményemet adtuk elő a The Sign-nal. Miután megtudtam, hogy miről van szó, olvastam a kongresszusról és arról, hogy közel száz évet kellett várni, hogy Magyarországon ismét megrendezhessék. Igazából ekkor szembesültem vele, hogy itt többről van szó, mint egy mezei rendezvény.

- Mit jelent számodra ez a szerepvállalás?

- Konzervatív embernek tartom magam, mert számomra fontos a keresztény alapokra épülő identitás, értékrend megőrzése. Ugyanakkor újra kell szítani azt a tüzet, ami annak idején a keresztényekben lobogott és az utóbbi időben elsősorban Európában szunnyadni látszik. Azt az irányzatot látom megerősödni, ami a kereszténység és a keresztény értékek relativizálására, elfelejtésére és eltörlésére törekszik. Számomra azt jelenti a kongresszus, hogy újra összegyűlik egy nemzeteken átívelő erős közösség a kereszténység nevében azért, hogy a jelenlétével és odaadásával megőrizze a közös értékeinket.

- Az imázsfilmben kapott szerepet, a hívő rockzenész srácét, mintha rád írták volna…

- Nem volt nehéz azonosulni a karakterrel. Az imázsvideóban valóban egy fiatal rocker srác szerepét kaptam, akivel egy zenekari próbán elkezdenek kötözködni a társai a nyakában lévő kereszt miatt. A keresztet a nagyapjától kapta, aki már nem lehet vele. Ez a nyaklánc menti meg, amikor feldúlva kilép a próbateremből és majdnem elgázolja egy száguldó teherautó. Amikor megérintette a keresztet azt érezte, hogy mennybéli segítséget kap és egy kéz visszarántja az autó elől.

Jézus és a rock and roll

- A rockzene nyilvánvalóan helyet kapott az életedben. Mi a helyzet a hittel?

- Gitározni a rockzene segítségével tanultam meg. A hit esetében egy érési folyamat zajlott bennem. Korábban a hit csak a családom révén volt jelen az életemben és nem értettem sok mindent, csak azt láttam a szüleimen, hogy ez jó dolog. Későbbi rádöbbenéseim, saját élményeim alapján tapasztaltam meg, hogy mennyi mindent ad a hit a személyes életemhez. Az imázsfilmben is visszaköszön egy ilyen rádöbbenés, de mindezt átéltem valójában is, amikor elkezdtem felfogni, mit jelent Krisztus értünk vállalt halála és feltámadása.

- Hogyan egyeztethető össze a rock, Isten és a hit?

- A rockhoz a lázadás köthető, ami a szex, drog & rock and roll életérzést fogalmazta meg és hirdette. Ez ebben a formában nem összeegyeztethető a keresztény értékekkel, viszont amikor a műfajról lefejtődik az életérzés, az ideológia és ott marad maga a rock, mint zenei műfaj, mint egy üres edény, amit meglehet tölteni más tartalommal, azt már nagyon jól tudja használni a keresztény ember arra, hogy elérje a mondanivalójával azokat, akik magát a műfajt kedvelik és nem a hozzákapcsolt identitást. Ketté kell tehát választani azt az életérzést, amit hordoz, magától a zenei műfajtól és akkor kiderül, hogy valójában minden műfaj használható értékközvetítésre. Egyébként, ha már itt tartunk szerintem Jézus Krisztus személye és földi tevékenysége volt az igazi „rock & roll”.

Fotó: Ambrus Marcsi, Youtube

NEK Titkárság