A királynő gyűrűje

Kinga IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő első gyermekeként 1224 márciusában született. Gyermekkorától kezdve mélyen vallásos életet élt. Nagynénje, Árpád-házi-Szent Erzsébet is példaként szolgált ehhez. Kinga fiatalon eldöntötte, hogy életét Istennek szenteli. Szülei azonban elfogadták a lengyel fejedelem házassági ajánlatát. Kinga végül beleegyezett a frigybe, de azt kérte férjétől, tartsa tiszteletben a korábban tett szüzességi fogadalmát.

Megsebzett ország

A tatárok dúlása lengyel területeket is érintett, a királynő teljes vagyonát a védekezés szolgálatába állította. A muhi csata után Kinga visszatért Magyarországra, majd apja támogatásával sóbányát nyitottak Lengyelországban. Kinga férje 1279-ben meghalt. A királynőre maradt a feldúlt ország újjáépítése. Az özvegy királyné apácaként kolostorba vonult. 1292-ben halt meg hosszú betegség után.

Kinga gyűrűje

A legenda szerint, amikor Kinga visszatért a tatárok dúlás után Magyarországra, eljutott a máramarosi sóbányákba. Kinga azt kérte apjától, hogy adja neki a sóaknát és a tömböket szállíthassák Lengyelországba. IV. Béla teljesítette lánya kérését, aki lehúzta gyűrűjét és az aknába dobta. Később a wieliczkai bányák megnyitásakor elkerült a gyűrű.

A szentté vált királylány

Másik legendája szerint a tatárok betörésekor a menekülő királynő és apácatársai a Pieninek-hegységhez értek egy szalagot dobott el, amelyből kanyargós folyó létesült, feltartóztatva egy időre a fosztogató hadakat. Amikor nagy veszteségekkel átküzdötték magukat a tatárok a fésűjét dobta el, amelyből sűrű erdő létesült, amelyen nem jutottak át a tatárok. VIII. Sándor pápa avatta boldoggá, XII. Ince pápa pedig Lengyelország védőszentjévé tette. 1999-ben II. János Pál pápa emelte a szentek közösségébe.

Kép: wikipedia