Kivégzői szemébe nézett és keresztet vetett

„Önállóság, cigaretta, kávéház, csavargás a nagyvilágban hajadonfőtt, zsebre dugott kézzel, friss vacsora egy kis kocsmában, cigányzene…” – így írt naplójában egykori életmódjáról az a szociális testvér, akit a Jad Vasem Intézet a Világ Igazai közé sorolt, majd néhány évtizeddel később a Katolikus Egyház boldoggá avatta. Az ő ereklyéjét is elhelyezték - a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szimbólumán - a Missziós kereszten. Salkaházi Sáráról van szó, aki 1899. május 11-én született.

Mielőtt meghallotta volna Isten hívó szavát, egy örökmozgó, szabadságszerető újságíróként élte életét Kassán. Olyannyira ragaszkodott a függetlenségéhez, hogy egy gazdatisztnek is visszaadta a jegygyűrűjét.

Néhány évvel később, 1927-ben megismerkedett a szociális testvérekkel és lélekben egyre közelebb érezte magát a társaság szellemiségéhez. Felkereste a budapesti anyaházat, ahol ugyan furcsállták Salkaházi Sára modern stílusát, mégsem küldték el. A változás hamar bekövetkezett az életében, leszokott a dohányzásról és feladta szabad, újságírói életét. Csatlakozott a Szociális Testvérek Társaságához, 1940-ban tette le örökfogadalmát.

Salkaházi Sára brazíliai missziós munkára készült, amikor kitört a II. világháború. Egy komolyabb, veszélyekkel teli feladat várt rá: a társaság menekítette az üldözött zsidókat, akiket a budapesti és vidéki házaikban rejtegettek hamis papírokkal. Különösen kockázatos volt nyilvános helyen zsidók társaságában mutatkozni. Salkaházi Sára ezzel sem foglalkozott.

1944. december 27-én a nyilasok körülzárták a Bokréta utcai munkásnő-otthont. Az intézkedésük előzménye az volt, hogy a 18 éves Dömötör Erzsébet bosszúból feljelentette a hatóságoknál a Salkaházi Sára által vezetett intézményt. Dömötör Erzsébetet szobalányként vette fel Sára testvér, de nem nézte jó szemmel, hogy a fiatal lány az egyik ott elszállásolt katonával összeszűrte a levet. Át akarta helyezni őt másik otthonba, ám Erzsébet elbocsájtása másnapján lebuktatta a zsidók menekítésén fáradozó nővéreket. Salkaházi Sára elkerülhette volna a letartóztatást, mert csak a házkutatás végére ért vissza az otthonba, de nem tette meg. Így mint az intézmény felelős vezetőjét őt is elhurcolták, Bernovits Vilmával és sorstársaival együtt a Szabadsághíd lábánál a Dunába lőtték. Halálának körülményeire csak két évtizeddel később derült fényt. Az úgynevezett zuglói nyilasper egyik vádlottja mondta el a bíróság előtt, hogy a foglyokat a Fővámház elé vitték, és levetkőztették őket. Mielőtt a sortűz eldördült volna, egy alacsony termetű, rövid, fekete hajú nő valamilyen megmagyarázhatatlan nyugalommal kivégzői felé fordult, egy pillanatra a szemükbe nézett, majd letérdelt és nagy keresztet vetett magára. Így lőtték a jeges Dunába.

2006. szeptember 17-én avatták boldoggá a Szent István Bazilika előtti téren. Magyarországon 1083 óta ez volt az első celebrált boldoggá avatás és az első alkalom, hogy hazánkban egyszerű, középosztályból származó nőt emeltek a boldogok sorába.

Előadás- és párbeszéd-sorozatot hívott életre Salkaházi esték címmel az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye és a Szociális Testvérek Társasága. Az első rendezvényen Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek köszöntője után, Michael August Blume érsek, apostoli nuncius Afrika problémáiról beszélt.

Forrás: NEK

Fotó: Magyar Kurír