A magyarok első királynéja

Gizella II. Henrik bajor herceg lánya, a német-római császár húga Passau szülötte. Kolostorba akart vonulni, de 995-ben Géza fejedelem megkérte a kezét István számára. Szent Adalbert püspök javaslatára elfogadta a házassági ajánlatot. Az egyházi méltóság legnyomosabb érve az volt a mélyen vallásos hercegnőnek, hogy Istennek jobban tetsző, ha egy nép megtérésében segédkezik, mintha kolostori elvonultságban élne. Gizella nagynénje azonban erősen ellenezte a készülő frigyet. Szóvá tette, hogy a hercegnőt politikai érdekek mentén házasítják meg. Henrik a viszály elsimítása érdekében meghívta Istvánt, aki meggyőzte az aggódó nagynénit. A házasságkötésre 996-ban német földön került sor, ezután érkezett Gizella Magyarországra. Veszprémben élt, ahol székesegyházat, zárdát is alapított. Segítette férjét, gyakran vele utazott és közreműködött az esztergomi és a somlyóvásárhelyi zárdák létrehozásában. A rászorulókat is támogatta. A törvények szerint a királynénak számos kötelessége mellett a liturgikus textíliákról is gondoskodnia kellett.

István 1038-as halála után Gizella konfliktusba keveredett Orseoló Péterrel. Az új király elvette az özvegy királyné javait és őrizetben tartotta. Gizella megszökött és visszatért szülőföldjére, ahol belépett a bencés nővérek kolostorába. Ott is hunyt el, sírja búcsújáró hely. Csontereklyéjét a veszprémi Szent Mihály-bazilikában és a budapesti Szent István-bazilikában őrzik. Magyarország első koronázott királynéját hivatalosan nem avatták boldoggá, de 1975 tavaszán a passaui püspökség kérelmére a Vatikán engedélyezte emléknapján a saját könyörgés használatát. Az erről szóló dokumentum „Sancta Gisela” néven említi Szent István hitvesét. Liturgikus emléknapja május 7-én van. A királyné ereklyéje felkerült a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szimbólumára, a Missziós keresztre is.