Találkozásom Jézussal

„Amikor az unokatestvérem öngyilkos lett, új valóság nyílt meg előttem: annak a valósága, hogy a dolgok egyszer véget érnek.” Jeremy Benson számára minden megváltozott azon a napon, amikor a tragédia történt. Keresztény családban nőtt fel, de úgy gondolta, ha rossz dolgok esnek meg valakivel, abban nehéz meglátni Isten akaratát.

Jeremynek nem volt könnyű gyerekkora. „Amikor nyolc éves lettem, a szüleim elváltak. Az édesanyám párszor újra férjhez ment, de ezek a kapcsolatok mindig válással végződtek. Nagyon nehéz körülmények között éltünk, segélyeken tengődtünk. Hónap végére sosem volt mit ennünk. Sokszor élelmet kellett lopnom, amit aztán eladtam az iskolában, hogy egy kis pénzhez jussunk. Jeremy és édesanyja sehogy sem tudtak kilábalni a gödörből. Kilakoltatták őket, így Jeremy az apjához költözött, Rhode Islandre.

„Az új iskolában nagyon sok banda volt, ám én egyikhez sem akartam csatlakozni, amivel kihívtam a társaim ellenszenvét. Bennem pedig csak gyűlt és gyűlt a harag, és egyre többet verekedtem. Mire 16 éves lettem, állandóan részeg voltam, s emellett folyamatosan füveztem. Egy éjjel autós üldözőset “játszottunk” egy haverommal. Én vezettem az első autót és hirtelen élesen megfordultam, de elvesztettem a kontrollt a jármű felett és egy templom lépcsőjén landoltam. Ahogy ott ültem az autóban ijedten és néztem a templomot, hirtelen rádöbbentem: Isten most próbált rávenni arra, hogy rá figyeljek.”

Jeremy ráeszmélt, hogy az egyetlen reménye az, ha Istent hívja segítségül. Hazament, letérdelt a nappaliban és azt mondta: „Istenem, ha létezel, arra kérlek, jelenj meg az életemben és változtasd meg, mielőtt túl késő lesz.” Miután ezeket a szavakat kimondta, azt érezte, Isten valóban ott van vele a szobában és meghallgatta könyörgését.