Mária lelkületével

Egykor sokat gondolkodtam a Szűzanya szerepéről az Egyházban. Mi, katolikusok miért fogadjuk el nagy hittel és szeretettel az ő istenanyaságát? Miért valljuk azt is, hogy még a ma emberének is szüksége van Mária támogatására? A protestánsok szemében miért más a mi közös édesanyánk?

Ahogy ezen morfondíroztam, szembe jött velem egy református ismerősöm. Mielőtt átgondolhattam volna, már fel is tettem a kérdést: „Te hogy látod a mi Mária-tiszteletünket?”
„Megértem” – válaszolta – „Mert ha a népek mitológiáját végignézzük, mindenhol szerepel egy női alak, aki az anya szerepet tölti be. Erre van szüksége az embereknek”.

Isten tudja, mire van szüksége az embernek: kétezer évvel ezelőtt is tudta, hogy Mária anyaként szeret majd minden teremtményt, az édes terhüktől elfáradt anyák majd hozzá fordulhatnak vigaszért, hiszen tudja, mi az a szenvedés, a gyermek féltése. Az ő anyai kezébe helyezte egykor István király, majd lassan a legtöbb keresztény vezető az országát, amely szokásnak a XXI. század sem vetett véget.

„Szemléljük együtt Krisztus arcát Mária édesanyánk lelkületével, ami még jobban lelki családdá egyesít bennünket és segít a megpróbáltatás legyőzésében”

– írta Ferenc pápa a hívekhez intézett levelében.

Ha a mai nap nem is tudjuk meglátogatni édesanyánkat, ha csak telefonon keresztül tudjuk felköszönteni, akkor helyezzünk egy virágszálat Mária lábához: ő tudni fogja, hogy ez a cselekedet rajta keresztül minden anyának, legfőképpen a saját szülőnknek szól.

Fotó: Unsplash

Forrás: NEK