Miatyánk…

Húsvét nyolcadának keddjén János evangéliumának arról a részéről elmélkedett a bíboros, amely Mária Magdolna és Jézus találkozását örökítette meg. A nő sírva indul el az üres sírtól. Az egyházatyák szerint Jézus eltűnt teste miatt szomorkodott. „Nem pusztán a kereszthalál okozza a fájdalmát, hanem az, hogy ha a test eltűnt, akkor talán az emléke sem maradt meg a szeretett Mesternek” – írta Erdő Péter.

Azt mondja Mária Magdolna: „elvitték Uramat, és nem tudom, hová tették!” (Jn 20,13). Jézus megszólítja a nőt, aki azonnal ráismer. Elmondja neki, hogy „felmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez” (Jn 20,17).

Erdő Péter elmélkedésében rávilágít arra, hogy Jézus különbségtétele itt arra utal, hogy Neki ugyan Istene és Atyja a Mindenható, de másképpen, mint a többieknek, hiszen Ő egyszerre Isten és egyszerre ember is, de emberségét most belekapcsolja az isteni élet szférájába. Úgy fogalmazott a főpásztor: „megérezteti velünk, hogy Jézus feltámadásában a mi emberségünk is bekerült az isteni életnek egy olyan bensőséges közösségébe, amely egyben hivatást, a boldogságnak és az örök életnek az ígéretét jelenti a számunkra.”

Szeretettel ajánljuk ezt a kiadványt, amelyből néhány rövid szemelvényt emeltünk ki. Járvány idején igazi támasz, segítség abban, hogy felfedezzük a Húsvét, az Eucharisztia titkát.

Kép: Antonio Correggio: Noli me tangere