NEK Podcast 4: Megtérés nélkül csak Afrika gyémántjáért megyünk

2020. november 15.
A NEK Podcast negyedik adásában Balog Márta nővérrel, a Nyolc Boldogság Közösség tagjával, az Afrikai Rendtartomány elöljárójával és Kuzmányi Istvánnal, a Magyar Kurír főszerkesztőjével beszélgettünk szegénységről, hitről és az adományozás csodájáról.

Balog Márta nővér hat éve jár ki Afrika hat országának kilenc missziójába segíteni. Mindig megszólították őt az emberileg lehetetlen helyzetek: korábban évekig járt Marosvásárhelyre HIV-fertőzött gyerekekhez, és a gerontológiára haldoklókhoz. Úgy fogalmazott, fehér fejjel nagyon nehéz elképzelni azt, ami Afrikában van. A Boko Haram iszlám mozgalom aktivistái gyakran támadják meg a keresztényeket, s előfordult, hogy az egyik Mali-beli templom bejárata elé hatalmas vaslapot tettek, az épületet pedig körbevették a gépfegyveres katonák, hogy a Boko Haram ne hajtson be motorral a templomba. Márta nővér elmondta: azt hitte, húsz perc alatt megtartják a misét pár embernek, de amikor belépett, azzal szembesült, hogy tele van a templom, negyven kisgyerek ministrál, és nagy ünnepléssel tartották meg a másfél órás misét annak ellenére, hogy közvetlen életveszélyben voltak.

Kuzmányi István a Magyar Kurír Szent Márton-napi kezdeményezéséről beszélt: a katolikus hírportál arra kérte olvasóit, hogy november 11-én imáikkal és adományaikkal támogassák az Afréka Alapítványt, hogy azon keresztül élelmet, gyógyszert juttathassanak a nigériai éhezőknek. Kuzmányi István kiemelte: az olvasók nagyon szívesen adományoznak az ilyen felhívások kapcsán, s ennek egyik kézzelfogható eredménye az, hogy Valerian Okeke, a nigériai Onitsha tartomány érseke néhány hete írt egy köszönőlevelet Erdő Péter bíborosnak, hangsúlyozva, hogy a Magyar Kurír olvasói az éhhaláltól mentették meg a nigériaiakat.

Márta nővér az adományozás kapcsán úgy fogalmazott, hogy Magyarországról nem lehet elképzelni azt a mértékű nyomort, ami Afrikában van, és sokszor nagyon kevés embernek elég az, amit kijuttatunk. A nővér ugyanakkor úgy látja, az adományok sokszor inkább szimbólumok, mert az afrikaiak számára azt üzenik, hogy vannak emberek, akik gondolnak rájuk és tesznek értük. Márta nővér elmesélte: amikor először járt Kongóban, nyolcvan alultáplált kisgyerek várta az ottani kórházban – néma csendben, mert már arra sem volt erejük, hogy megmozduljanak, megszólaljanak, vagy sírjanak. Márta nővér bevallotta, hogy ezek után sokszor elvesztette a türelmét, amikor itthon hallotta panaszkodni az embereket, és időbe tellett, mire el tudta fogadni, hogy mindenkinek a saját problémája a legsúlyosabb.

Kuzmányi István rámutatott: Szent II. János Pál pápa nem véletlenül választotta Lisieux-i Kis Szent Terézt a missziók védőszentjévé, aki alig mozdult ki a Kármelből, hiszen a missziós hivatás alapja a megtérés. A Magyar Kurír főszerkesztője úgy fogalmazott: amíg nem tudunk megtérni, addig ne is induljunk el, mert akkor tévutakra tévedünk, és a gyémántért megyünk Afrikába, nem azért, hogy segítsünk. Ha komolyan vesszük a megtérésre való hívást, ez a legtöbb, amit tehetünk, és utána indulhatunk segíteni – tette hozzá Kuzmányi.

Egy 30-40 éves afrikai fiatal legalább 3-4 polgárháború túlélője. Az ottaniak számára éppen ezért minden nap egy ajándék, ami egy olyan hálaadó lelkületet ad, ami saját hitében nagyon megerősíti a nővért. Kiemelte: nagyon sokat tanul az afrikaiaktól, mert az egyszerű dolgok nagyon értékessé válnak egy olyan helyzetben, amikor valakinek semmije sincs, és az sem biztos, hogy a másnapot túléli-e.

Forrás:NEK

Fotó: Ambrus Marcsi