Szeretet, Hálaadás, Béke

Határozottan az eucharisztikus kongresszus hangulatát idézi az az igen széles nemzetköziség és nagyon színes soknyelvűség, amely az előadásokon, a szentmisén és a társalgásban, a konferenciaközpontban, a bazilikában és a Prímás Pincében figyelhető meg ezekben a napokban – és lassan már órákban mérhető az a közelség, amikor ez a most Esztergomban tapasztalható „egység a sokféleségben” Budapest utcáit és tereit tölti be. De addig még meghallgatunk néhány tudományos előadást ezen az igen jelentős fórumon, ahol minden napnak minden pillanatában az Eucharisztia áll érzéseink és gondolataink középpontjában.

A Teológiai Szimpózium második napján a Lengyelországból érkező Prof. Krzysztof Góźdź előadását is meghallgathatták az általa vezetett fakultáció résztvevői. Az Eucharisztia Joseph Ratzinger teológiájában című esztergomi előadásában abból indult ki, hogy Joseph Ratzinger, vagyis XVI. Benedek számára az eucharisztia nemcsak alázatos életének és rendkívüli teológiai gondolkodásának témája, hanem az egész történelem és az Istennel való egyesülés felé tartó egész teremtés központi eseménye és összefoglalása. Jól mutatja ezt a Sacramentum caritatis kezdetű szinódus utáni apostoli buzdítása is, amely XVI. Benedek egész eucharisztikus teológiáját tükrözi.

Az eucharisztia olyan, mint a dobogó szív

A lengyel teológusprofesszor felelevenítette, hogy XVI. Benedek, amikor 2011. április 24-én, Úrnapján elimádkozta az Úrangyalát, kimondta azokat a szavakat, amelyek világosan kifejezik egyháztanát: „Az eucharisztia nélkül az egyház egyszerűen nem létezne.” Ezt a következőképpen indokolta: „Az eucharisztia olyan, mint a dobogó szív, amely életet ad az egyház egész misztikus testének: ez egy olyan társadalmi szervezet, amely teljes egészében a Krisztushoz való lelki, de konkrét kötődésen alapul.” Ez a kötelék a keresztáldozatban gyökerezik, amely a vér nélküli eucharisztikus áldozatban valósul meg, amely az egyház középpontját képezi. Ez egyben az új istentisztelet, amely emlékeztet Jézus Krisztus alázatos szeretetére, amely valóságosan jelen van a kenyér jelében. „A szeretet az a kenyér, amely nemcsak a gyomrot, hanem a szívet is jóllakatja. Az eucharisztia az új világ kenyere: ahol ünneplik, ott Isten holnapja egy pillanatra már ma jelen van és megvilágítja jelenünket. Ahol a kenyeret megtörik, ott egy új világ van jelen; ahol az emberek összegyűlnek, hogy hálát adjanak a megfeszített és feltámadott Úrnak, ott az új világ egy része van jelen; ahol az eucharisztiát ünneplik, ott a holnap egy pillanatra már ma” – idézte ismét Benedek pápát az előadó.

Az eucharisztia, mint Krisztus vértelen áldozata az egyház életének középpontját képezi. Az eucharisztiának köszönhetően él az egyház közössége – és benne minden hívő – az Istennel és Istenben való örök életre irányulva. Az eucharisztia tehát az egész Krisztus-esemény betetőzése és foglalata, amely a teremtésnek a Teremtőjével való végső egyesüléséhez vezet. „Az Ige testté lett” (Jn 1,14), hogy örökké a mi kenyerünk legyen – mutatott rá Krzysztof Góźdź és mondandóját a továbbiakban így összegezte: „Isten Fiának vére engeszteléssé lett a személyes teremtmények bűneiért. A vér a világ végéig jelenvalóvá válik a bor és a vér áldozatának oltárán. Ez az áldozat a keresztben és a feltámadásban ontikus dimenzióval rendelkezik és mint eucharisztikus ünneplés és szentségimádás szüntelenül végbemegy az egyházban. Így vertikális és horizontális tevékeny szeretetté válik a hívők számára, a mellettünk lévő isteni létért való, még nem teljesen megértett hálaadássá és a kenyértörés aktusában a béke utáni folyamatos vágyakozássá. Így Joseph Ratzinger, XVI. Benedek hűséges hirdetője Jézus Krisztus halálának és feltámadásának, valamint az eucharisztiával való mindennapi életnek, amelyben maga Jézus kínálja fel magát nekünk mint Szeretet, Hálaadás és Béke.”

Fotó: Szennyes Krisztián

Testvéri együvé tartozás

Prof. Kocsis Imre, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar Újszövetségi Szentírástudományi Tanszékének tanszékvezető professzora, az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Teológiai Bizottságának a tagja Az Eucharisztia és az Egyház a páli levelekben című előadásában tárgyalta Szent Pál apostol Eucharisztiával kapcsolatos szövegeit. Mindenekelőtt kiemelte: azok elsősorban szentségtani szempontból jelentősek. „Nem feledhetjük, hogy az Újszövetségben található alapítás-elbeszélések közül a legrégibb írott változat éppen a Korintusiaknak írt 1. levélben található. Emellett a valóságos jelenléttel kapcsolatos hitbeli meggyőződés is jól kifejeződik abban, ahogyan az apostol az Eucharisztiáról, illetve az eucharisztikus ünneplésről nyilatkozik” – fokozta az érdeklődést az előadó.

Taglalta többek között, hogy az Úrvacsora, azaz az Eucharisztia ünneplése Szent Pál szemléletében Krisztus engesztelő halálának megjelenítést eredményező hirdetése: annak a halálnak, amely az új szövetség megpecsételése és az Egyház létrejöttének az alapja. Az Eucharisztiát ünneplő közösség így voltaképp saját létéért is hálát ad és saját önazonosságát is kifejezésre juttatja. Az Eucharisztia ünneplésekor a résztvevők újra meg újra megtapasztalják a Jézus önfeláldozása által létrehozott szövetség érvényét, sőt az új szövetség üdvadományainak részeseivé is válnak.

Az Eucharisztián való méltó részvétel nemcsak a Krisztus iránti teljes elkötelezettséget követeli meg, hanem a testvéri együvé tartozás tudatosítását és kifejezésre juttatását is. Az Eucharisztián sohasem elszigetelt individuumokként, hanem az egyházi közösség tagjaiként veszünk részt és a szentségi Jézust is az egyházi közösség tagjaként fogadjuk – hallhattuk az előadásban.

Igencsak elgondolkodtatóak voltak azok a megállapítások is, miszerint egy testvéri közösségnek nemcsak a liturgiában kell láthatóvá válnia, a keresztények hétköznapi kapcsolatait is a szolidaritás szelleme kell hogy áthassa. A „test” tagjainak törődniük kell egymással: örülni az örvendezőkkel és sírni a sírókkal (1Kor 12,26; Róm 12,15), és a sajátos feladatköröket úgy kell teljesíteni, hogy az az egész közösség hasznára váljon (1Kor 12,7). Ha nem a testvéri összetartozás szelleme határozza meg mindennapjainkat, vajon lehet-e tényleg egységben, az „egy test” tudatában ünnepelni az Eucharisztiát? – tette fel a kérdést végül, de nem utolsósorban Kocsis Imre.

Széles tárház

Az első napon már megismert és meghallgatott Prof. Pierangelo Sequeri is visszatért az előadóterembe, hogy ismertesse Az Eucharisztia ünneplése és az egyházi zene összefüggéseit. „Az eucharisztikus ünneplés zenével történő kiegészítése mindent átfogó, totális történés: nem csak a szertartásba beillesztett vokális vagy hangszeres zenedarabokra vonatkozik. A zeneiség és a csendek különböző formái, a cselekmény és a színtér tempója és ritmusa, a fények és a terek vibrálásai mind-mind szerves részét képezik az eucharisztikus ünneplés zeneiségének” – vázolta az olaszországi teológus, író, zeneszerző, a II. János Pál Teológiai Intézet elnöke és természetesen példákkal is szolgált az egyensúlyi pontok megtalálásához vezető lehetséges megoldásokra vonatkozóan.

Marianne Schlosser professzor asszony gazdag világot, egészen széles tárházát mutatta be néhány misztikus példáján keresztül az Eucharisztiának az életükben betöltött szerepéről. A résztvevők a fakultációkat követően a szimpózium második napján is szentmisén adtak hálát a kapott kegyelmekért.

Fotók: Szennyes Krisztián