Szeretetből szolgálni

A felebaráti szolgálat a kereszténység születésével egyidős. A legelső Karitász-szervezet a Diakónusi testület volt, mert az apostolok felismerték, hogy az igehirdetés miatt nem marad idejük a szegények támogatására.

Az Egyház életében mindig is jelen volt ez a szellemiség. Elég ha Assisi Szent Ferencnek, Árpád-házi Szent Erzsébetnek– Magyarországon a Karitász védőszentje - vagy éppen Prohászka Ottokárnak, Slachta Margitnak vagy az egri norma megalkotójának, P. Oslay Oswaldnak a tevékenységét említjük. A szegények támogatása, a betegellátás, az első kórházak létrehozása, a családgondozás az Egyházhoz kötődik hosszú-hosszú évszázadok óta.

A karitatív szellemiség elmélyítése

Az Egyházon belül ennek a szociális, karitatív szellemiségnek az elmélyítéséért a papképzésben és a gyakorlatban is kiemelkedően sokat tett Prohászka Ottokár. 1917-ben Csobánkán megnyitotta a hadiárvaházat. Az első világháború pusztítása nyomán magára maradt gyermekek közül Prohászka és munkatársai 2166 hadiárva ügyét karolta fel,és több mint 70 ezer koronát fordítottak a támogatásukra.

Rott Nándor későbbi veszprémi megyéspüspök az első nagy háború idején a frontszolgálatot teljesítők hátrahagyott családjainak támogatására szervezett nagyszabású segélyakciót. Csernoch János utasítására a háború után megpróbálták az egyházközségek támogató tevékenységét kiépíteni, összehangolni.

A világ összefog

1924-ben Amszterdamban az Eucharisztikus Világkongresszus keretében megrendezték az első nemzetközi karitászkonferenciát. Európából kilenc katolikus egyházi vezető – közöttünk hazánk képviselője – egyeztetett egy nemzetközi karitászszervezet létrehozásáról. Ennek nyomán jött létre1928-ban a Caritas Catholica.

1938-as NEK és a Karitász

Hazánkban számos egyházi szervezet és szerzetesrend végzett szegénygondozói támogatói munkát. Oslay Oswald egri ferences szerzetes 1926-ban alapította meg az egri normát. A gyakorlati megvalósítást a Ferences Szegénygondozó Nővérek rendje segítette. 1930-tól az egyházi szeretetszolgálatok tevékenységének összehangolása érdekében elkezdődött egy országos karitászszervezet létrehozása. 1931. szeptember 17-én a szervezet érseki biztosává nevezte ki Serédi Jusztinián bíboros Mihalovics Zsigmondot. Ő rakta le a ma működő szervezet alapjait. A kinevezés után néhány héttel a püspöki kar megalapította a Szent Erzsébet Karitász Központot. A szervezet életében egy jelentős mérföldkövet jelentett az 1938-as esztendő, mikor Budapest adott otthont az eucharisztikus világkongresszusnak. Ebből az alkalomból a világon először megrendezték a Nemzetközi Karitász Kiállítást, amely gróf Esterházy Móricné ötlete volt. A Károlyi család grófi palotáját ajánlotta fel, az épület húsz helyiségben mutatták be a Karitász történetét. Pacelli pápai legátus is megnézte a kiállítást és nagy elismeréssel nyilatkozott a rendkívüli gondossággal megrendezett tárlatról.

Betiltva

A trianoni béke után tömegével áramlottak menekültek az elcsatolt területekről az anyaországba. Az ő ellátásuk nagy feladatot rótt a szervezetre. A második világháborúban ismét a családok támogatása és a hadigondozás volt a legfontosabb feladata a szervezet munkatársainak. Az 1950-re kiépülő és megszilárduló kommunista diktatúra megtiltotta a Karitász működését. Számos egyházmegyében a támogató munka a rózsafüzér-társulatok égisze alatt folytatódott. A Karitász hivatalosan ugyan nem működhetett, de helyi közösségekben tovább élt a segítő szeretet eszméje és a hitből fakadó cselekvés egészen a rendszerváltásig. 1991. június 4-én jegyezte be a bíróság a Karitászt, ami a Caritas Internationalis tagjaként a világ több mint 160 országában működő szervezettel került kapcsolatba. A Karitász önkéntesekből és hivatásos munkatársakból áll, akik az evangélium szellemében cselekszik a jót. A szervezet jelképét, a szeretet lángját Lorenz Werthmann alkotta meg. A Caritas szó mellett Pál apostolnak a galatákhoz írt szavai álltak: „tegyetek jót mindenkivel”.

Támogatás és tanítás

Az újraindulás után négy év alatt kiépült hazánkban az országos karitászhálózat. Feladat volt és akad ma is: árvizek, vörösiszap-katasztrófa. Számos program indult az elmúlt évtizedekben: például az „Egymillió csillag a szegényekért”, vagy a „Vár a nyár!”, amely a gyermekek szünidős táboroztatását támogatja, de egy országos akcióval segítik a családokat a tanévkezdés előtt is. A Karitász a támogatás mellett figyelmet fordít arra is, hogy segítse a rászorulókat abban, hogy rövidebb-hosszabb távon öngondoskodóvá váljanak. A „Zöldellő kertek” projekt ennek egyik fontos eszköze. A COVID hullámai alatt különösen sok és sokrétű feladat hárult – beteggondozás, ellátás, elmagányosodás elleni küzdelem - a Karitász munkatársaira. Magyarország egyik legnagyobb segélyszervezete a Karitász. Tizenhat egyházmegyei központ, 18 szociális intézmény, tízezer önkéntes, háromszáz főállású munkatárs és nyolcszáz plébániai karitászcsoport tartozik a szervezethez. A munkájuk alapelveit a Karitász Tízparancsolatában foglalták össze:

1. Igazán segíteni csak szeretetből, szeretettel lehet.

2. Kétszer segít, aki gyorsan segít.

3. A bajba jutottat sohase alázd meg: érezze, hogy öröm számodra, ha segíthetsz.

4. Úgy segíts, hogy a rászoruló saját magán is segíthessen. Vezesd rá az öngondoskodásra!

5. Hatékonyan segíts, igyekezz a bajt gyökerében orvosolni!

6. A bajba jutott nem eset, hanem személy. Vedd emberszámba, törődj vele, szánj rá időt, türelmet, őszinte érdeklődést!

7. A visszaélések elkerülése végett alaposan járj utána minden kérelemnek!

8. Pontosan számolj el minden adományról, és köszönd meg még a legkisebbet is!

9. A segítség nem monopólium, de nem is konkurencia. Segíts annak, aki segíteni akar; összefogással, közösségben eredményesebben segíthetünk.

10. Imádkozz azokért, akiket Isten a szeretetedre bízott. Szolgálatodért ne várj hálát! Ne sértődj meg! Ne légy kicsinyes!

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészületeként szerdán ”Szeretetből szolgálni - az Egyház karitatív tevékenysége” címmel tudományos konferenciát tartanak Esztergomban.

Forrás: Katolikus Karitász, Magyar Kurír