Szeretsz-e engem?

Nagyböjti lelki napot tartott Esztergomban a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont április 3-án. „Az volt a célunk, hogy a diákok tapasztalatot szerezzenek arról, hogy Isten az életünk minden területén jelen van. Ezért különösen odafigyeltünk a műhelyekre, ahol nemcsak tanárok, hanem öregdiákok, sőt, végzős hallgatóink is vezettek beszélgetéseket.” – húzta alá Rubovszky Rita igazgató.

Csépányi Gábor atya napindító előadásában arról beszélt, hogyan kerülhetünk közelebb Istenhez, aki állandóan kopogtat az ajtónkon és kapcsolatba akar lépni velünk. Érzékletes példákon keresztül magyarázott, hol a falról lekapott pápakép, hol egy csomókból álló kötéldarab segítségét felhasználva. Közös éneklés után műhelybeszélgetések következtek.

A kápolnában az erre az alkalomra összeállt zenekar vezetésével szentségimádásra került sor, a mellette lévő teremben a keresztút volt a téma. Az utam a keresztem? A diákoknak ki kellett választaniuk egy stációt, amit lelkileg közel éreznek magukhoz, amire azt tudják mondani, hogy az ő személyes keresztjük. Miután kiválasztották, arról gondolkodtak, hogyan tudnák ezt a stációt pozitívra fordítani. Ezt követően különböző tárgyak segítségével meg is jelenítették ezeket az állomásokat, majd a lelki napot záró szentmisén ezeket a megjelenített fájdalmakat, nehézségeket, a felajánlás keretében odavitték és letették az oltárhoz.

A terem melletti folyosón körben ültek a fiatalok. Evangéliumi idézetekről beszélgettek, majd arról az egyetlen kifejezésről, melyet mindegyikben megtalálhatunk valamilyen módon, a szeretetről. És máris az erósz, a filia és az agapé közti hasonlóságok és különbségek kerültek szóba. Az egyik emeleti teremben pszichodrámás foglalkozás, egy másik helyen komplett hitvita folyt. Hogyan győzhető meg egy ateista? Kell-e meggyőzni? Üdvözülni fog-e egy olyan ember, akinek élete során esélye sem volt megismerni a kereszténységet és Jézus Krisztust? Őt mi alapján „ítélik meg” az utolsó napon? És számtalan hasonló kérdés… szinte szikráztak a gondolatok. Egy másik műhelyben a komfortzóna és annak elhagyása szolgáltatta a témát. Mit jelent önzetlenül tenni másokért? Mit jelent keresztényként élni a modern világban?

A következő műhely az istenképekkel foglalkozik. Segítő, jóságos és/vagy büntető Istennel van dolgunk? A diákok közül többen megfogalmazzák, sokszor „nem értik” Istent, miért tette ezt és ezt, mi értelme volt hagynia azt és azt?

A kertben a kézműves műhely résztvevőit találjuk. Ahogy beszélgetnek, megtudjuk tőlük, hogy a most készülő rajzokkal, festményekkel fogják feldíszíteni az osztálytermüket. Az épület nagytermében a „Biblikus bábok” műhely keretében a tékozló fiú történetét dramatizálják, miközben a terem hátsó részében egy különlegesen izgalmas műhely kulisszái mögé pillanthatunk be. Van-e Istennek humorérzéke? Annyi szenvedést tapasztalunk magunk körül. Mégis, Istent olyan nehéz szomorúnak elképzelni. Vajon Ő is szokott nevetni? Az az igazán humoros, aki saját magán tud nevetni – hangzik el a műhelyvezetőtől. Tehát az, aki képes arra, hogy kilépjen önmagából. Isten kilépett önmagából? Hát persze! Megtestesült, közénk jött, emberré lett, velünk és közöttünk élt. Már csak ez alapján is feltételezhetjük, hogy Isten kiváló humorú.

Még hosszan lehetne sorolni a műhelyeket, amik az istenképek dekonstrukciójától a közös zenélésig és a szerepjátékoktól a rajzolásig mindenféle területet, tematikát lefednek. Az ebédre hívó szó után a fizikai étel következik. A délutáni program is gazdag, közös imádság a Bazilikában, majd elcsendesedés és tanúságtételek a Szent Adalbert Központban. A lelki napot Mohos Gábor püspök szentmiséje zárta.

Hervai Pál hitoktató ezekkel a gondolatokkal summázta a Patrona lelki napját. „A diákok számára öröm volt, hogy együtt voltunk, megragadta őket a tanítás, a tanúságtétel és a sokféle műhely. A legfontosabb mégis az, hogy közel 400-an voltunk jelen az Úr előtt ezen a napon, arra a kérdésre összpontosítva, amit Péter mellett nekünk is feltesz Jézus: Szeretsz-e engem?”

Az eseményen készült képgalériánk ide kattintva tekinthető meg: