Szívizomszövet hitünk megújulásáért

A kánonjog előírása szerint, ha egy átváltoztatott ostya leesik a földre, egy vízzel teli edénybe kell helyezni. Idővel feloldódik benne.

Legnica, 2013. Napjaink.

A lengyel Szent Jácint templomban az ostya véletlenül a földre esett. Az eljárásnak megfelelően cselekedtek, de amikor két héttel később ellenőrizték, hogy feloldódott-e a vízben, meglepve tapasztalták, hogy ez nem történt meg. A Szentostya felületén vöröses foltok jelentek meg. Andrzej Ziomba atya azonnal tájékoztatta a püspököt, aki bizottságot állított fel a kivizsgálásra. Tudósok és kutatók vettek mintát és elemezték a jelenséget. Megállapították, hogy nem baktérium, vagy gomba okozta elváltozást tapasztalnak, inkább szívizomszövetet véltek felfedezni a mintában. Egy másik szakvélemény, amelyet a szczecini Orvostudományi Egyetem Kórszövettani Tanszéke bocsátott ki, megegyezett ezzel, mely szerint a minta, „harántcsíkolt izom töredékes részeit tartalmazza”. Szívizoméhoz hasonlít, olyan deformitásokkal, amelyek egy ember halálközeli állapotában alakulnak ki.

A vizsgálati eredmények hasonlóak voltak más, korábbi csodákéhoz (pl. Sokolko, 2008, vagy Tixtla, 2006). Ilyenkor szintén bizottságokhoz fordultak, és az orvosi, kutatói szempontok mellett olyan vonatkozásokat is megvizsgáltak, amelyek teológiai és szubjektív oldalról közelítették meg az eseteket. Isteni eredetet kutattak, valamint azt, hogy aki „fogadta” a csodát, hitt-e ebben az isteni eredetben. Mindezek mellett talán az egyik legfontosabb szempont: a csoda szolgálja-e az illető, vagy az emberiség hitének fejlődését.

Forrás és fotó: www.miracolieucaristici.org/