Találkozásom Jézussal

„Egészen kis koromtól kérdések zakatoltak a fejemben. Sok közülük azért született, mert az apám szexuálisan zaklatott négyéves koromtól kezdve, s abba sem hagyta egészen addig, amíg 16 nem lettem” – kezdte tanúságtételét Marianne Servaas.

Marianne a belga Mechelen városában nőtt fel. Rengeteget sírt kiskorában, mert nem volt kinek elmondania szörnyű titkát. Anyjához nem fordulhatott, mert a nő súlyos beteg volt akkoriban.

Marianne egy kimondottan katolikus-ellenes családban nevelkedett. Holland nagyapja egyszer elutazott Belgiumba, hogy meggyőzze az ottani katolikusokat: hagyják el egyházukat és térjenek át az evangélikus hitre. Az egész család evangélikusként élt, ám Marianne nem találta a helyét ebben a közegben. A lány főiskolásként egy evangélikus, Fülöp-szigeteki diákszervezetnek kezdett dolgozni. Később férjhez ment Angliába, ahol csatlakozott egy keresztény közösséghez. „Elkezdtem foglalkozni azzal a sok szörnyűséggel, amit apám tett velem, s ebben nagy segítségemre volt a terapeutám, egy mélyen vallásos hölgy, aki az Eucharisztia felé vezetett engem. Megdöbbenve vettem észre, hogy az Eucharisztiával való napi kapcsolat lassan feloldotta a bennem lévő fájdalmat és megerősítette a lelkem azon részeit, ahol örökké sérült maradok. Krisztus a mi gyógyítónk, a mi orvosságunk!” - vallja Marianne, aki nem sokkal később a Fülöp-szigetekre került, ahol hatalmas változáson ment keresztül. Itt kezdte el igazán értékelni az Eucharisztia szépségét és a vele való közös életet. Itt kapta meg azt a szabadságot, örömöt és a hitre való vágyakozás ajándékát, amely a katolikus gondolkodásból ered.

„A filippinók ösztönösen szentségi életet folytatnak. Kinyitották a szívemet, hogy befogadhassam az örömöt és az életbe vetett bizalmat, amelyet elvesztettem szülőhazámban.” – mondja Marianne, aki természetesen át is tért a katolikus hitre.

Forrás: Philstar

Fotó: https://thesplendorofthechurch.com/