Találkozásom Jézussal

A LifeTeen blog szerzője, Kaitlyn Callahan egy amerikai, főiskolás lány, aki olyan témákat dolgoz fel internetes naplójában, mint a hit megőrzése a karantén alatt, a fiatalok meghívása az egyházba, vagy épp az apró dolgokban felfedezhető csodák. Egyik írásában azt meséli el, mit jelent számára az áldozás.

Az eucharisztikus tűz szunnyadása

„Egy tavaszi napon 2020-ban épp a Facebookot pörgettem, amikor szembejött a hír: az USA minden temploma bezárt, s nem lehet misére járni. Azonnal összeomlottam: úgy tűnt, ez a „példa nélküli” időszak győzött… Online misén részt venni nem volt ugyanaz, mint misére járni. Noha tudtam, hogy most a „képernyős” misével kell beérnünk, azt éreztem, nem tudok így Istenhez kapcsolódni. Néhány vasárnapi élő mise-streamet követően gondolkodni kezdtem. A bennem lévő eucharisztikus tűznek ugyanúgy égnie kéne, járvány és online mise ide vagy oda. Ám nem éreztem azt a lángoló szeretetet Jézus iránt, mint korábban. A figyelmem állandóan máshol volt. Egyszer csak rádöbbentem: nem az a kérdés, hogy „Hol van az Isten?”, hanem éppen Ő az, aki azt kérdezi tőlem: „Hol vagy?”

Élő közvetítésben nem tudott a hit élő lenni

Minden erőfeszítésem ellenére, hogy újra teljesen elkötelezzem magam, rá kellett döbbennem, hogy minden megváltozott. Az Egyház otthonainkban, a telefonon, laptopon keresztül tartotta velünk a kapcsolatot. Ott, ahol épp voltunk. Ennek ellenére számomra az egész vallás és hit nem tudott igazán élő lenni ebben az internetes formában, egészen addig, amíg rá nem találtam a lelki áldozásra, amelynek segítségével végre újra „visszatérhettem” a misékre.

Jézus találkozásra hív!

A lelki áldozás csak öreg néniknek való, akik egész nap az EWTN-t nézik, mert nem tudnak misére járni, ugye? Hát nem! A lelki áldozás nem csupán egy passzív ima, vagy egy „szép” cselekedet, hanem annak a folyamatos elismerése és megerősítése, hogy Jézus jelen van a szívemben, és mindig meghív a Vele való élő kapcsolatra.

A nap végére rájöttem: nem tudom ugyan kontrollálni a körülményeimet, de általuk változtathatok dolgokon. Hagyjuk, hogy az élet csak megtörténjen velünk, vagy teszünk valamit azért, hogy befogadóvá váljunk azon dolgok felé, amelyek valóban számítanak? Ezzel a kérdéssel nap mint nap találkozunk. Szent Péter szavai jutottak eszembe, aki azt kérdezte: „Uram, kihez mehetnénk?” (Jn 6,68) Engednem kell, hogy az életem maga legyen az inspiráció arra, hogy mások visszatérjenek a szentségekhez. Ehhez újra fel kellett fedeznem az Istennel való lét szépségét…. még akkor is, amikor úgy tűnt, nem fog menni.

Olyan időket élünk, amikor sokan nem tudunk személyesen áldozáshoz járulni. Éppen ezért meghívok mindenkit, hogy imádkozzunk azokért a katolikus testvéreinkért, akik különböző okok miatt kénytelenek nélkülözni a szentségeket. Lelki áldozzunk minden áldott nap, amikor csak online tudunk részt venni a szentmisén. Nekem segített!”

Forrás: lifeteen.com/blog
Fotó: lifeteen