Az első passiójáték Magyarországon

Mikófalva lakói olyan átéléssel és alázattal állították színre Jézus életének utolsó pillanatait, hogy profi színészek, külföldi újságírók utaztak a hevesi faluba, hogy lássák az előadást. A Kádár-korszak legnyomasztóbb éveiben is csak úgy emlegették a falut, ki gúnnyal a hangjában, ki tisztelettel, hogy Mikófalva Szentföld.

Papot ide!

Mitől volt különleges a passiójáték? A falu lakosai amatőr színészként, profi díszletek között tavasztól az ősz beköszöntéig, vasárnaponként megelevenítették a Mikófalva fölé magasodó dombon Jézus halálát. Ez volt Magyarország első passiójátéka. Az előadás ötletgazdájaként Peller Imre segédjegyzőt említik a helyiek. A férfi a trianoni békediktátumban Magyarországtól elszakított Erdélyből menekült Mikófalvára. 1921-ben sokakat megnyert, hogy állítsák színre a passiót. A településnek akkoriban nem volt saját papja. A mikófalviak nem nyugodtak bele ebbe a helyzetbe és benyújtották az erre vonatkozó igényüket az egyháznak. A lelki vezető ellátása komoly költségekkel járt, de ez sem szegte kedvét a falu lakóinak: száz mázsa gabonát, jószágokat ajánlottak fel számára. Külön engedéllyel egy ferences szerzetes, kántortanító P. Tóth Pacifik érkezett Mikófalvára, aki összefogta és segítette a felkészülést a premierre.

Az előadásoknál a bajor Oberammergauban látott passiójáték mintáját követték. Budapestről érkeztek szakemberek, akik segítettek a Passió Társulat megalapításában, valamint a hatalmas vállalkozás gyakorlati részének megvalósításában és nem utolsósorban a pénzügyi háttér biztosításában.

Profi háttércsapat

A díszletek tervezésére Pán József festőművészt kérték fel. Az élethű, gigantikus látványelemek elkészítésébe a szolnoki művésztelep festője, Udvary Dezső is bekapcsolódott. A falu feletti dombon a nézőtér és a színdarab helyszíneinek megtervezésével mérnököket bíztak meg. A darab rendezését Fejős Pál vállalta el. A bibliai helyszínek megelevenítéséhez mikófalvi vásznat használták, amelyre ráfestették az egyes helyszínek díszletét. A jeruzsálemi jelenetekhez használt háttereket az Operaházból kölcsönözték. A jelmezek elkészítésekor több forrásból merítettek a tervezők. A falubeliek visszaemlékezése szerint Munkácsy Mihály: Krisztus Pilátus előtt c. képén megjelenített ruhák is mintául szolgáltak a darab látványának megtervezésekor. Más források szerint Itáliából rendeltek jelmezeket a szereplőknek. A passiójáték zenéjét Szlatinay Sándor komponálta. A miskolci honvédzenekar mellett a helyiek kórusa is fellépett.

Senki nem akart Júdás lenni

Az előadás sikerének egyik kulcsa a szereplőválogatás volt. 1921 telén a falubelieket az iskolába hívták. Fejős Pál rendező jelölte ki a főszereplőket. A legnehezebb Júdás megformálójának megtalálása volt, mivel mélyen vallásos falu lévén senki nem akart az áruló bőrébe bújni. A főbb, szöveges szerepeket 25-30 mikófalvi formálta. A többi résztvevő statisztaként működött közre a tömegjeleneteknél. A szereplők a szövegek betanulását már a téli hónapokban elkezdték. A gyakorlásra az esti órákban a falu iskolájában gyűltek össze. A felkészülést a kántor és a plébános irányította, de alkalmanként profi színészek utaztak a fővárosból Mikófalvára, hogy segítsenek az előadásmód csiszolásában.

A korabeli sajtó inkább fanyalogva írt a bemutatóról, mint lelkesedve. Elsősorban az előadások hátterében lévő tőkéseket ostorozták az újságírók. Több kritikus érdekes módon azt kifogásolta, hogy profi színházi és filmes szakemberek is bekapcsolódtak a szereplők felkészítésébe és ez kiölte a népies vonásokat az előadásból. Persze pozitív fogadtatásban is volt része a szereplőknek. Egy másik lap éppen azért lelkendezett, mert a Jézust formáló fiatalember palóc tájszólásával együtt is sikeresen jelenítette meg a nagy misztérium csodálatos varázsát.

Mikófalvának világhírnevet hozott a passiójáték. A falu lakói nagy szeretettel és bőséges ellátással várták a vendégeket. A biztató kezdet után a folytatást pénzügyi malőr törte ketté. A direktor, Morandi több falubelit rávett arra, hogy vállaljon kezességet az előadás költségeire felvett kölcsönért. Az igazgató megszökött, a kezesek portájáról pedig elhajtották a jószágokat.

A mikófalvaiak ennek ellenére ma is nagy szeretettel emlékeznek a passiójátékra. Titkos álmuk, hogy felelevenítsék az előadást.

Ötezer dombba vájt ülőhely

Az egykori szereplők közül ma már senki nem él. Pár éve halt meg Kovács Balázs, aki hatéves volt a passiójáték bemutatásának évében. “A színre nem léphettünk, a lármázást is megtiltották, de gyerekként a szektorok között játszhattunk. Annyiszor hallottam a próbák és az előadások során a szerepeket, hogy mindet tudtam. Az előadások vasárnaponként voltak. Különvonatokkal jöttek az emberek a fővárosból, az ország sok részéből. Emlékszem, volt olyan vonat, amelyen annyi ember volt, hogy csak három mozdony tudta a kocsikat az állomásig elhúzni. Egy volt elöl, egy középen, egy hátul” - így emlékezett vissza egy néhány évvel ezelőtt készített lapinterjújában a férfi.

Mikófalvának nem volt állomása akkoriban, a passiójátékokra érkező tömeg miatt kapott ideiglenesen megállót a falu,

amit utána elvitt a „rendszer”. 1982-ben egyetlen éjszaka leforgása alatt fegyveres katonákkal szedette fel a szocialista pártvezetés a Mikófalvára vezető sínpárokat.

“Olyan sok ember érkezett a passiójátékokra, hogy volt olyan, amikor a vonat elején utazók már felértek a nézőtérre, mire a szerelvény végén lévők leszálltak a kocsikról. Az ötezer férőhelyes nézőteret a domboldalba vésték be. Rengeteg kubikos dolgozott az ülőhelyek és a színpad kialakításán. Egy vagon fát hoztak, abból alakították ki az ülőkéket. Egy nagy csűrben volt az étkezde, a rendet huszárok felügyelték” - idézte fel emlékeit Kovács Balázs. A passiójátékokat 1922 májusától játszották szeptemberig. Az előadások vasárnap 10 órakor kezdődtek. Balázs bácsi szerint eső soha nem zavarta meg a vasárnapi programot.

Szerelem a kulisszák mögött

“Nagyon vártuk a műsort mi gyerekek is, főleg az utolsó vacsora jelenetét, amikor Jézus elmondta, hogy ki fogja őt elárulni. Az Olajfák hegyén az angyal olyan volt, mintha éppen akkor repült volna oda a jelenetbe. A szereplőket nagyon jól választották ki. Máriát egy özvegyasszony játszotta. A Mária Magdolnát alakító lányt később a Jézus szerepében fellépő fiú feleségül vette és három gyermekük született.”

Balázs bácsi mesélt arról is, hogy a Jézust alakító férfi kezeit kötéllel erősítették a kereszthez. Egy sámlit erősítettek a keresztre, ezen állt, amikor megfeszítették. Egyik alkalommal, amikor felállították a keresztet lecsúszott a lába a nagy „zakkanásnál”.

Nagyon sokan jöttek el megnézni a passiójátékokat. A környékbelieket azonban erősen megosztotta a mikófalvi látványosság. “Mikófalvát sokan leköpték, hogy kigúnyolták Jézust” – mondta keserűen Balázs bácsi. Hozzátette: ”1929-ben juhászgyerek voltam, még akkor is élénken élt a passiójátékok emléke. Olyan kemény tél volt, hogy kifagyott a búza. Engem szidtak gyerekként, hogy azért fagyott ki a búza, mert a falunkban megcsúfolták Jézust.”