Földre tiportan is hinni szárnyainkban

1894. március 25. Húsvétvasárnap volt. Hajnalban, Kalocsán megszületett a Koudela-család hetedik gyermeke, Géza. A pap, zeneszerző neve összeforrt az eucharisztikus kongresszus himnuszával, amelyet 1938-ban félmillióan énekeltek Budapest utcáin.

Kalocsai mentorok

A zene és különösen az egyházi zene szeretetét szüleitől kapta egészen kisgyermekként. Az édesapa, Koudela János közel fél évszázadon át a kalocsai székesegyház zenekarának tagja volt. Géza első egyházzenei alkotása gimnáziumi éveihez kötődik. Tehetsége korán feltűnt környezetének, ahonnan több, remek támogatóra lelt, például a kalocsai jezsuita rendházban élő Henning Alajosra, aki Liszt Ferenc unokaöccse volt. A főszékesegyház karnagya, Sztára József maga is Liszt Ferenc hűséges tanítványaként nevelkedett, felismerte Koudela tehetségét és mestereként segítette a kiteljesedésben.

Európai tanulmányúton

Koudela Géza az érettségi után a fővárosban a Központi Papnevelő Intézet növendékeként folytatta tanulmányait. 1917 októberében Kalocsán szentelték pappá. Szolgálatát Moholon kezdte, ahol a község kulturális életének motorja lett. 1919-ben a kalocsai főszékesegyház karnagyává nevezték ki, ám a Tanácsköztársaság zűrzavaros időszakában Bácskában rekedt. Miután visszatért Kalocsára, szinte rögtön áthelyezték Budapestre hittanárnak. 1925-től a pesti Szent Imre-kollégium prefektusa volt. Két évvel később kinevezték egyetemi egyházzenei igazgatónak, majd ösztöndíjat kapott a Collegium Hungaricumba, amely a bécsi, berlini és kölni egyházzenei kongresszusokon való részvétel után, kétévi római tanulmányi időt tett lehetővé számára. Visszatérése után a Zeneművészeti Főiskolán megnyílt egyházzenei fakultás tanára lett. 1928-tól az Egyetemi templom zeneigazgatójaként is dolgozott.

A mikrofon mögött

Koudela Géza rendkívül népszerű rádióbemondó volt, a nagyobb hazai és nemzetközi események közvetítésével őt bízták meg. Egy alkalommal karácsonyi üzenet megfogalmazását kérték tőle a rádióban: „Azt üzenem, ami a magyar pap és a magyar muzsikus szíve dobogása: Hinni és dolgozni! Hinni a fényben a sötétség, a melegségben a dermedtség, a szeretetben a gyűlölség, a fölkelésben az elesettség, az életre támadásban az összeomlottság dacára! Földre tiportan is hinni szárnyainkban, megraboltan is hinni gazdagságunkban, koldussoron is hinni királyi lelkünkben és keresztre verten is hinni istenfiúságunkban! S aztán erre a hitre rátenni mindennapos áldozatként izmunkat, vérünket, verejtékünket, lelkünket, életünket! Hinni és dolgozni keményen, kitartóan, dacosan, a vértanúk fanatizmusával és nagy lélekáldozatával!”

Pap, zeneszerző

Koudela Géza lelkesen támogatta az 1935-ös Liszt-emlékév megrendezését, ő maga is tevékenyen bekapcsolódott a nagy zeneszerző életművének megismertetésébe, gondozásába. Koudela Géza rengeteg elfoglaltsága mellett továbbra is alkotott. Teológus hallgatóként komponálta az Ecce Sacerdos kórusművét, pappá szentelésének évében írta meg a magyar szövegű Palicsi Miséjét vegyeskarra, orgonával. IV. Károly király halálára a Requiem című alkotással emlékezett. Nagyboldogasszony tiszteletére Ünnepi Nagymise címmel írt zeneművet, az 1930-as Szent Imre-év tiszteletére feldolgozta a magyar szövegű, régi Szent Imre népénekeket.

„Közelebb hozzád Istenem”

Az Egyetemi templomban Prohászka Ottokár homíliáit Koudela Géza orgonajátéka előzte meg. Mindig előzetesen egyeztették a zenei programot. Így volt ez 1927. április 1-jén is. Ezen a napon Koudela Géza a püspök kérésére a Titanic-korált játszotta: „Közelebb hozzád Istenem, közelebb!” – hangzott el. Prohászka rosszul lett a szószéken, majd pár órával később meghalt. A sok munka és a szeretett püspök halála megviselte Koudelát. Egy időre elvonult Mátraverebélyre. Azt tervezte, hogy itt töltődik és gyűjt erőt az eucharisztikus kongresszuson reá váró feladatok elvégzéséhez. 1937. szeptember 4-én, délután három órakor boldogan játszotta a zongorán édesanyjának azt a népéneket, amely aztán a világesemény himnusza is lett: „Győzelemről énekeljen”. Pár órával később már eszméletlenül feküdt a budai Irgalmasok-kórházában. Csak közeli hozzátartozói tudták, hogy hiába állt talpra, kezdett újra dolgozni, közeledik számára a földi lét vége. 1939. július 21-én, Budapesten halt meg. A Farkasréti temetőben nyugszik, sírján a következő felirat, az eucharisztikus kongresszus himnuszának sora olvasható: „Győzelemről énekeljen Napkelet és Napnyugat...”

Forrás: Geszler Ödön: Koudela Géza életrajza, Kalocsai Néplap