„Ha adhatok, attól én is több leszek”

Hat novelláskötet után Csaba testvérrel közösen megírta Böjte Csaba füveskönyvét, amely az elmúlt fél évben közel ötvenezer olvasóhoz jutott el. A gyógyító gondolatokat tartalmazó Füveskönyvben a mindennapi boldog, kiegyensúlyozott élethez szükséges „muníciókkal” látják el az olvasókat.

Honnan jött a gondolat, hogy Csaba testvérrel könyvet írj?

A Helikon kiadó vezetője hozott össze minket még 2019 decemberében, hogy írjak egy életrajzi könyvet Csaba testvér első hatvan évéről, mert az atya épp akkor töltötte be ezt a szép kerek évfordulót. Ilyen felkérésre egy író egyszerűen nem mondhat nemet, örömmel vállaltam a feladatot. Csaba testvér is azt mondta, hogy szereti a kihívásokat, így neki is állhattam a felkészülésnek. Azzal nem számoltunk, hogy beüt a pandémia, de 2020 tavaszán beütött.

Hogyan befolyásolta ez a készülő művet?

Egyrészt csak a tervezettnél jóval később, nyáron tudtam kiutazni Dévára, másrészt az elképzeléseimet teljesen felülírta, ami ott történt. Én úgy gondoltam, hogy majd kiülünk a kolostor udvarára és békésen elbeszélgetünk a kérdéseim mentén, amiből aztán elkészül a könyv. Ehhez képest ez egyetlen egyszer fordult elő, mert Csaba testvér elképesztő tempót diktál. Ráadásul amikor újra lehetett kicsit szabadabban jönni-menni, akkor rengeteg dolga lett, így tulajdonképpen nagyjából az első nap beültetett maga mellé az anyósülésre, és nekiindultunk. Ezek az órák pedig tökéletesek voltak arra, hogy beszélgessünk. 5 hetet töltöttünk így együtt, és bár célirányosan készültem kérdésekkel a nagy könyvhöz, hamarosan azt láttam, hogy ebből valami más lesz… sokkal inkább egy füveskönyv, mint egy életrajzi.

Bár Csaba testvér rendkívüli karizmája mindenkit magával ragad, de hogy könyvet írjon róla, vele az ember, ahhoz kell némi vallási elköteleződés is, nem?

Gyakorló katolikus vagyok, és igyekszem jó keresztény lenni. Amit én kaptam a kereszténységtől, azt szeretném tovább is adni, ha máshol nem, legalább a szűkebb környezetemben. Ennek megfelelően üljük meg az ünnepeket a családdal és a vasárnapi mise is szerves része az életünknek.

Van egy 13 éves autista fiunk, aki teljesen másképp működik, mint az átlag gyerekek. Ő 10 éven keresztül nem lépte át a templom küszöbét. Aztán meghallotta a sződi kántor gitáros előadását, amire bejött, és onnantól kezdve ő is részt akart venni mindenben, ahogy a többiek. Például ministrálni is akart, de őt egyedül nem engedhettem ki, ezért azon kaptam magam, hogy 40 pluszosan én is ministrálok. (Nevet.)

Laikusként azt gondolom, hogy egy autista gyerek szülőjének lenni nehezebb lehet a hétköznapokban… a hited esetleg ebben is tud segíteni?

A hit az elfogadásban segít. Abban, hogy tudom: ezt a gyereket mi nem véletlenül kaptuk, és nem véletlenül egymástól. Nagy tanítás ő nekünk.

Írtál egy csodálatos mesekönyvet, A különleges Meditittimó kalandjai címmel, ami egy autista hercegről szól. Nyilván a te saját élményeidnek a feldolgozása is ez, ugyanakkor azt gondolom, hogy ez is egyfajta önkéntes munka, hiszen az érintett családoknak segíthetsz ezzel azon a módon, ahogy te tudsz: írással. Mit jelent számodra az önkéntesség?

Ha van akaratom, szeretetem, tudásom, amit megoszthatok másokkal, és ezzel segítek, akkor ezt meg kell tennem. Legyen szó egy tábor szervezéséről, vagy éppen a tehetséggondozásról, ami régóta a szívügyem. Talán kissé elcsépelt, de a legnagyobb igazság, hogy ha én adhatok, akkor attól a másik és én magam is többek leszünk.