Jézus barátja

Ahhoz, hogy egy hőlégballon a magasba repülhessen, le kell róla akasztgatni a súlyokat. Ugyanígy, ha egy lélek is fel szeretne szállni az égbe, akkor meg kell szabadulnia a legkisebb bűnöktől is. Így gondolt a szentgyónásra egy tizenéves fiú Milánóból. Ez volt, ami közelebb vitte őt az Oltáriszentséghez is. Számára olyan volt mindez, mint az autópálya a mennyország felé - hangzik el a Carlo Acutisról szóló, az Egy boldog ember élete című film bevezetőjében. Ő maga többször elmondta, az Eucharisztia egyenes és gyors út, autópálya a mennyországba.

Miért mondták róla, akik ismerhették, hogy olyan volt, mint egy átlagos fiatal fiú, de közben mégsem volt az: szeretett kirándulni, focizni, barátaival és kutyáival sok-sok időt együtt tölteni. Ugyanakkor rendkívül fiatalon olyan kérdések foglalkoztatták, amelyeknek megfogalmazásáig az emberek többsége talán egész élete során nem jut el: “Miért vagyok a világon? Honnan jövünk? Mit kell tennem azért, hogy jobban megértsem az embereket?”

Bringa és rózsafüzér

Carlo Acutis nyitott volt, kedves, érdeklődő. Bringájával szelte Milánó utcáit, kezében az elmaradhatatlan rózsafüzérrel. Sokszor és sokat beszélgetett a környezetében lévő emberekkel. A Titkos Szűz Mária plébániatemplom rövid életének egyik kiemelkedően fontos színtere volt. Egészen kicsi gyermekként sokszor kérlelte édesanyját, hogy térjenek be a Szűzanyához, hogy vihessen neki egy csokor virágot. Már ekkor rendkívüli módon érdekelték a hitismeretek, az Evangélium, az Eucharisztia. Kortársainak képes volt úgy beszélni ezekről a kérdésekről, hogy lelkiségével sokukat magával ragadta. A jótékonyság, a szeretet, a napi imádság – ha Carlo jellemzésére kérték az ismerőseit, leggyakrabban ezt emelték ki vele kapcsolatban. Titka mindössze annyi volt, hogy Krisztus tanításait a gyakorlatba ültette át. Egészen hétköznapi cselekedetekben is megnyilvánult mindez, szendvicseit olyanoknak adta, akiknek nem volt, mit enniük. Jómódban nevelkedett, de inkább lemondott olyan dolgokról, amelyekre minden kortársa vágyott, hogy az így megmaradt pénzét jótékony célokra fordíthassa.

Dönthetsz: Másolat leszel vagy egyedi?

Carlo Acutis szeretett és tudott másokat meghallgatni és megérteni. Sokat tett azért, hogy az embereket közelebb vigye Jézushoz. Az Eucharisztia csodáiról készített képes, rövid történetekből álló kiállítása bejárta az egész világot. Nagyon érdekelte és értette az informatika világát. 11 évesen könyvet írt a témában. Foglalkoztatta, hogyan használhatja az internetet, a modern kor eszközparkját arra, hogy rádöbbentse az embereket, hogy melyek az igazán lényeges kérdések az életben. Honlapot szerkesztett a fiatalok saját nyelvezetével az Oltáriszentségről, ezért gyakran a közösségi média apostolaként emlegetik. Édesanyja 14 évvel fia halála után is kap üzeneteket a világ minden tájáról, amelyben megköszönik a levélírók mindazt a felismerést, amelyhez egy tinédzser srác vezette el őket. Carlo Acutis egy 21. századi vidám, katolikus srácként élte rövidre szabott életét közöttünk. A maga nyelvén fogalmazta meg az ittlét lényegét:

„Mindenki egyedinek, különlegesnek születik, de sokan másolatként halnak meg!”

Vagyis Isten mindannyiunknak megadja a lehetőséget, hogy megismerjük őt, hogy vele lehessünk és feljuthassunk a mennyekbe.

Carlo mindenkiben látta a lehetőséget, az erőt, hogy Jézus szavát követve megélje ezt, beteljesítse az reá szabott, egyedi isteni tervet. Október 10-én, két nappal Carlo mennyei születésnapja előtt - 2006. október 12-én halt meg Monzában - egyik kedvenc helyén, Assisiben avatják boldoggá.

Forrás és fotók: gondola