Minden egyes búzaszem magán viseli Krisztus képét

Cserkész kézműves nap a Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való készület jegyében
agriculture.jpg

„...Kérünk fogadd el ezt a fehér kenyeret, hisz ezáltal leszünk eggyé veled…” folytathatnánk a gitáros szentmisékről jól ismert éneket. A cserkészek a cselekedve tanulás elkötelezett hívei, akik a vallásos témákban is gyakorlati módszereken keresztül nevelik a fiatalokat. Az áldozathozatal megélése, a saját önkéntes munka felajánlása volt a célja annak a szombati egész napos programnak, ahova a Táborkereszt katolikus cserkészlelkiség szervezésében négy különböző csapatból érkeztek cserkészek a Csepel II. Jézus Szíve Plébániára március első hétvégéjén. A fiatalok megértették annak jelentőségét, hogyan adja Jézus önmagát értünk az Élet kenyerében – mesélt a kézműves napról részletesen Dr. Laurinyecz Mihály atya, a foglalkozás vezetője.

01.jpg

A délelőtt folyamán a búza szimbólumával, délután a szőlő képével ismerkedtek a résztvevők. Minden állomáson 25-25 percet eltöltve kerültek közelebb a szimbólumok képi megjelenítésétől annak megélt valóságáig. Az első állomást az ószövetségi előzmények bemutatásával kezdték: az egyiptomi fogságból hazatérő zsidó népnek adatott manna, ami nem csupán kenyér, hanem Isten gondviselő szeretetének jele volt. Itt egy 20 cm-es cséphadaró elkészítése volt a feladat, utalva arra, hogy Isten az ő népét megpróbálja, kicsépeli a jót belőlük. A második állomáson a búzaszemmel való ismerkedés volt a középpontban. Nagyító alatt szemlélték a kis búzaszemeket, majd bemutatták a Szeged Alsóvárosi Templom parkjában található szobor képét és annak feliratát, amin ez olvasható: „Népünk hite szerint minden egyes búzaszem magán viseli Jézus Krisztus képét.” Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz (Jn 12,24) - hallhatták a fiatalok a harmadik állomáson Jézus tanítását, majd a negyediken az utolsó vacsorán előforduló igék (vegyétek, egyétek, megtöretik, kiontatik) többletjelentéséről beszélgettek, miközben megdarálták a búzát.

02.jpg

A délelőtt utolsó állomásán az ősegyház gyakorlatának bemutatásaként a megőrölt lisztet megdagasztották, amiből 5 cm-es korongokat szaggattak, hagyományos keresztény szimbólumokkal díszítették, majd ki is sütötték az összeset. Ezeket az ostyákat konszekrálta később Mihály atya és a házigazda, Kispál György atya a szentmisében. Ebéd után az udvaron a - saját készítésű cséphadaróval kicsépelt - szemekkel bemutatásra került a megtisztulás, ahogy a szél kifújja a pelyvát az értékes szemek közül. Délután a szőlő feldolgozásával folytatták az állomások sorát. Szőlőt préseltek és a mustkészítés közben az utolsó vacsora bibliai részeit hallgatták meg. Bambuszból szőlőfürtöt és búzakalászt készítettek, kaleidoszkópot hajtogattak eucharisztikus ábrákat rajzolva oldalukra.

03.jpg

A nap végére megélték a közös munka és az együttműködés örömét, hogyan alakul a keresztény közösség kenyérré, hogyan leszünk áldozattá magunk is, amit a szentmisében felajánlhatunk. „A foglalkozás elérte célját.” - zárta gondolatait Mihály atya. „Az Eucharisztia életünk csúcsa és forrása, amit be is lehet mutatni a gyerekeknek egy ilyen kézműves nap során is. Látványos és szemléletes feladatokkal, ami ügyességet, türelmet és odafigyelést igényel.”

04.jpg

NEK Titkárság

Fotó: Laurinyecz Mihály fotóalbumából