Szitáló, halk szirom-csodák

Rajtuk át Isten szól: jövök.
Isten szól.jpg

Fórián Andrea költőnő szavaival élve: a versek, anyanyelvünk csodálatos harmóniáján keresztül, Istent kereső vagy Istent követő jelzőfények. Az istenes versek különösen erős fénnyel világítanak, és segíthetnek bennünket a húsvéti készület során.

Így a magyar költészet napjáról ezekkel az istenes versekkel emlékezünk meg.

Reményik Sándor: Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezed a szívedre,
Hallgasd, figyeld hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a szürke kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod, hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? S hogy tükröződni
Látod a vízben az eget.

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák:
Rajtuk át Isten szól: jövök.

Reményik Sándor.jpg

Tandari Éva: Isten felé nyújtom…

Állok az Ég alatt, s nézem
mint ébrednek a csillagok.
Találgatom: Mit üzen nékem
mely épp fejem fölött ragyog…

Mesét üzen tán, s álmodást.
Ezer-szín, éji látomást.
Üzen millió szív-dobbanást ,
mit csak Isten hall: senki más.

Üzen tiszta, gyermeki mosolyt,
és üzen szerelmes szemvillanást…
Üzen induló, ártatlan Életet,
és megnyugvó, békés Végállomást…

Állok az Ég alatt, s figyelem
az ezernyi csillag-vallomást .
Isten felé nyújtom kezem,
és Felé nyújtok egy hálás,
hallhatatlan fohászt…

Tandari Éva.jpg

Babits Mihály: Eucharistia

Az Úr nem ment el, itt maradt.
Őbelőle táplálkozunk.
Óh különös, szent, nagy titok!
Az Istent esszük, mint az ős

törzsek borzongó lagzikon
ették-itták királyaik
húsát-vérét, hogy óriás
halott királyok ereje

szállna mellükbe – de a mi
királyunk, Krisztus, nem halott!
A mi királyunk eleven!
A gyenge bárány nem totem.

A Megváltó nem törzsvezér.
Ereje több, ereje más:
ő óriásabb óriás!
ki két karjával általér

minden családot s törzseket.
Egyik karja az igazság,
másik karja a Szeretet…
Mit ér nekünk a Test, a Vér,

ha szellemében szellemünk
nem részes és úgy vesszük Őt
magunkhoz, mint ama vadak
a tetemet vagy totemet?

Áradj belénk hát, óh örök
igazság és szent szeretet!
Oldozd meg a bilincseket
amikkel törzs és vér leköt,

hogy szellem és ne hús tegyen
magyarrá, s nőjünk ég felé,
testvér-népek közt, mint a fák,
kiket mennyből táplál a Nap.

Babits Mihály.jpg

Fotó: Németh Kinga