Böjte Csaba előadása a reményről

Szeptember 6-án találkozhatsz Böjte Csabával a Hungexpon. A ferences szerzetes bemutatja a gyermekek körében végzett lelkipásztori munkát. A remény jegyében elhangzó előadásának címe Krisztus hite - a mi hitünk.

A kongresszus eseményei hétfőtől-péntekig napközben a Hungexpon lesznek. A részvételhez regisztrálni kell és belépőjegyet váltani. Június 30-ig kedvezményesen vásárolhatsz heti, háromnapos és napi jegyeket is, amely tartalmazza a programokon való részvételt, az ebédet és a közösségi közlekedési lehetőséget is. A kongresszus hétköznapjain sűrítve járnak majd a buszok a Hungexpora. Lépj be a regisztrációs felületre és jelentkezz a programokra! Kattints IDE!

Tíz dolog, amit nem biztos, hogy tudtál Csaba testvérről!

1.Mielőtt Isten szolgálatába szegődött autóvillamossági szerelőnek tanult és bányászként is dolgozott.

2.Titokban jelentkezett a ferences rendbe a Ceausescu-diktatúra idején, 1989-es pappá szentelése előtt Gyulafehérváron és Esztergomban is tanult.

3. Jövőre kerek 30 esztendeje lesz annak, hogy Csaba testvért Dévára helyezték, ahol elkezdődött az a fantasztikus küldetés, amelyet a gyermekekért végez.

4. A dévai otthon első lakója egy pályaudvaron talált kislány volt. A második védenc mindössze nyolc hónaposan került Csaba testvérhez és munkatársaihoz. A kislányt az anyja úgy hagyta ott, hogy hajléktalanként az állomáson fagyoskodtak, de miután talál lakást visszajön érte. Ez valóban így volt, egy évtized elteltével bukkant fel a nő.

5. Hat éven át törvények nélkül létezett az egyre gyarapodó létszámú otthon, mivel nem volt olyan hatályos jogszabály, ami rendezte volna az intézmény működési kereteit. Ennek voltak veszélyei, hiszen az indulás után a rendőrség számos alkalommal kivonult és felszólították Csaba testvért, hogy vigye el a gyerekeket a parókiáról, de ő megtagadta, hogy bárkit is utcára tegyen vagy elküldjön.

6. II. János Pál pápa romániai látogatása során kérte az államot, hogy három ingatlant, köztük a dévai ferences kolostort szolgáltassák vissza az egyháznak. Déváról a szerzeteseket 1948-ban űzte el a kommunista hatalom, az ingatlanukat államosították. 1992-ban a ferencesek visszafoglalták az épületet, de hivatalosan azt csak öt évvel később adta vissza az állam.

7. Krisztus születésének kétezredik évfordulójára a ferencesek és Böjte Csaba nem szoborállításról álmodozott, hanem arról, hogy még több rászoruló gyermeknek tudjanak hajlékot, ételt és erkölcsi útmutatást adni. Pályáztak a szászvárosi kolostor felújítására és nyertek, megszületett a Szent Erzsébet Gyermekvédelmi Otthon. A Magyar Püspöki Konferencia kampányt indított „Oszd meg a kenyeredet az éhezővel!” címmel, az erdélyi árváknak szerveztek gyűjtést. A befolyt összegből vásárolták meg a szovátai otthont. Az egy százalékos felajánlásokból újabb ház létesülhetett. Az ausztráliai adománygyűjtő körút gyümölcse a gyergyószárhegyi, az amerikaié a tusnádi házvásárlás volt.

8. Egy tanács, hogy ne bonyolítsuk túl, amit nem kell: „Ha egy virág hervadozik, öntözd meg! Ha a hidegben a kis madárka kopogtat az ablakon, adj neki enni. Ha valaki bajban van, nyúlj a hóna alá, mondj legalább egy viccet neki, kacagtasd meg, töröld le a könnyeit! Nem ért valamit, magyarázd meg!

Merjünk ne csak ajándékot adni, hanem mi magunk Isten ajándékává, áldásává válni.”

9. Hogyan tekintsünk az életünkre, a helyzetünkre? „A legutóbbi Eucharisztikus Kongresszuson arról volt szó, hogy bajban a vallás, bezzeg ’38-ban mennyi fiatal jött! Igen, csak aztán ezek a fiatalok ’39-ben, ’40-ben úgy egymás torkának estek, hogy kő kövön nem maradt Európában. Lehet, hogy ma kevesebb fiatal jár templomba, de nem lehetne csak úgy rávenni őket, hogy fegyverrel lerohanjanak egy másik országot. Tisztul a világ, azt hiszem. Talán kevesebb a formális vallásosság, de ha most valaki egy kutyával vagy macskával műveli azt a sok kegyetlenkedést, amit nem is olyan régen az emberek még egymással műveltek, sokkal több ejnye-bejnyét kap. Igenis úgy érzem, hogy szépül, kibontakozik, növekszik ez a világ.”

10. Mi Böjte Csaba számára a szegénység? „Amikor gyerekek nélkül megyek valahova, olyan, mintha csóré lennék. Szegénynek érzem magam.”