A reményről

Mi Isten akarata, hogyan tovább? – elsőként ezekre a kérdésekre kereste a választ Böjte Csaba fakultációjában. A ferences szerzetes szerint a világjárvány, az árvíz, Afganisztán történései mind felvetik ezt a kérdést.

Jézus a kereszten is hitt

A Mennyei Atya kétezer éve azt mondta a Fiának: „Menj le az emberekhez, mondd el nekik, hogy sokkal jobb békében élni, tanítsd meg nekik a szeretet parancsát!” Jézus pedig nem azt mondta az Atyának: „Döglött lóra verjek patkót?!” Nem! Jézus Krisztus el mert jönni zöldmezős beruházással megváltani a világot, mert hitt bennünk.
Megjegyezte, Jézus nyilvános működése nem úgy kezdődött, hogy írt egy pályázatot az EU-hoz a világ megváltásának infrastrukturális fejlesztéséről, hanem „két szájtáti legényt”, Jánost és Andrást elhívta, nézzék meg, hol lakik. A jézusi megváltási terv úgy szólt: „elmegyünk minden emberhez, és elmondjuk, mennyivel jobb békében élni!” A ferences szerzetes szerint tovább kell mennünk az úton, amelyen Jézus elindított bennünket és a tőle kapott értékeket kellene felkínálni a világ többi részének. A szeretet, a párbeszéd készsége, a szolidaritás és az irgalom az evangéliumból nőtt ki. Böjte rámutatott arra is, Jézus hirdeti és gyakorolja is a szeretet parancsát, még a kereszten is hitte, hogy ez megvalósítható, amikor megbocsátott azoknak, akik őt keresztre feszítették.

Szeretet és szolidaritás párban jár

Afganisztán kapcsán a kiemelte, 50 ezer „keményfiú”, 40 millió emberre akarja rákényszeríteni a maga ideológiáját és ötmillió ember menekül az országból. Ezzel szemben az európai parlamenti választások idején a kontinens 500 millió lakója békésen tudta megbeszélni, hogyan tovább, a kisebbség el tudja fogadni a többség véleményét, és "nem öldököljük egymást" - mondta. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója kihangsúlyozta, örül, hogy a kétezer éves keresztény Európában élhet. „Ahol szeretet van, ott van szolidaritás is” – állapította meg Böjte Csaba.

Harmincéves táborozás

A ferences szerzetes felidézte azt az időszakot, amikor 1993-ban Romániában a gazdasági csőd idején szegény koldus gyerekeket ebédeltettek, megfürdették őket, majd amikor egyhetes tábort szerveztek a végén nem akartak hazamenni. „Miért nem csinálunk éves tábort?” - kérdezték a gyerekek. „Most harminc éve táborozunk!” A közönség vastapssal jutalmazta a szerzetes szavait.

Merjük kimutatni a szeretetet!

Böjte Csaba arra kérte a közönséget néhány példán keresztül, hogy mutassuk ki a gyermekek felé a szeretetünket, merjük kimutatni mások felé, hogy szeretünk. Nagy sikert aratott a szerzetes a stoppos férfi történetével, aki folyton feleségét szapulta, Csaba testvér csak akkor volt hajlandó tovább fuvarozni, ha mond jót is az asszonyról. A közös utazás végére sok minden kiderült a nőről és szinte „szentté avatták” az asszonyt.

Divatos a nyafogás

A gyermekmentő szerzetes arra hívta fel a figyelmet, hogy folyton a hibát keressük, panaszkodunk, nyafogunk, divat manapság mindig a hibát keresni és leszólni egymást. „Tudjunk hálát adni, megköszönni a dolgokat.” A „gonosz lélek szeretné, hogy elégedetlenkedjünk", ezzel szemben Jézus Krisztus mindig vígasztal, bátorít, erősít. A NEK is a szeretet parancsát adja tovább, és a szeretet olyan befektetés, amely biztos megtérül! – zárta fakultációját Böjte Csaba. Az előadását a közönség felállva, dörgő tapssal köszönte meg, a szerzetes az álldogáló embereket arra kérte, imádkozzák el a Miatyánkot.